A kezdetektől-napjainkig
Rövid visszatekintés a múltba

A régi iratokban az iskola életről csupán 1696-tól olvashatunk adatokat. Valamilyen iskolai oktatás minden bizonnyal történt korábban is , ugyanis a reformált egyház Ványán 1559-ben már olyan erős lábakon állt, hogy az akkori lelkész egész egyházmegyénket képviselte a váradi zsinaton.Rendszeres iskolai oktatás csak 1696-tól jegyezhető. Ettől az évtől ismerjük a rektorokat is .  Az iskolában csak egy tanterem volt ez is nádból és sárból építve. A további fejlődés menetére mutat, hogy 1721-től egy lánytanító, majd 1763-tól külön preceptor( beosztott) tanító kerül alkalmazásra a fiú gyermekek oktatására.Az iskola a debreceni kollégium partikulája volt, innen hozták a rektorokat és a preceptorokat is ezzel is biztosítva a megfelelő színvonalat. Közben állandóan új iskolaépületeket kellett építeni a gyarapodó osztálylétszám miatt. 1815-ben a rektor keze alatt 96, a preceptor alatt 118 fiú növendék tanult. A lánytanító 1823-ban egymaga 200 lányt tanítva küzd a népoktatás diadaláért.

Ványán, ami nagy ritkaság akkoriban már első- hatodik osztályban folyt oktatás.  Az akkor még jómódú gyülekezet nem is húzódik az iskolák áldozatkész rendbetételétől. Felújíták az épületeket, megszervezik a 2. lánytanítói állást, sőt a tanítónak fix fizetést adnak. A településen a tanítói munka illendő és egyenlő méltánylása korán megvalósult amivel ugyancsak megelőzték az e tárgyú állami és egyéb rendelkezéseket.Az államsegélyes világot pedig a maguk erejéből szervezett 10 tanítói állással érték meg anékül, hogy alapítványok felhasználása kínálkozott volna. 1888-tól 1929-ig megválasztott lelkész Szügyi Dániel nagyformátumú lelkipássztor, iskolánk névadója, akinek a szolgálata alatt épült újjá és lett az egyházmegye egyik legnagyobb templomává a dévaványai református templom.

Lényegében az iskolaépületek is ekklor épülnek meg (1903-1928-ig) amelyekben mind a mai napig folyik a református oktatás. Szükség is volt az építkezésekre ugyanis a gyermeklétszám úgy megszaporodott, hogy egy tanítóra 80-100 növendék is jutott. Ezért az egyházközség a Debreceni Református Konventnél engedélyt kér újabb tanítói állás szervezésére.A kérést azonban elutasítják mondván, igaz ugyan, hogy egy tanító csak 80 gyermeket köteles oktatni, de egy felekezeti tanítónak nem ildomos panaszkodni azért, ha az egyház akár 120 gyermek oktatását is rábízza.Szomorú időszak következik ezután-elérkezik 1948 az iskolaállamosítás éve. Az államosításról a presbiteri jegyzőkönyvbe nem írtak semmit, hanem helyette üresen hagytak néhány oldalt.  Így köszöntött be különböző fellendülések és megtorpanások után az 1991-es esztendő amikor a rendszerváltás után az elsők között ismét megnyithattuk református általános iskolánkat.

Idézet az alpaító okiratból: "A Dévaványai Ref, Egyházközösség presbitériuma felismerve a vallásos nevelés újra adott lehetőségeit számbavéve szűkös de reménységben bővelkedő adottságait 1991.03.03 -án tartott ülésén egyházi ált. isk. alapítását határozta el. Örömmel tettünk eleget a presbitérium kérésének, néhány munkatársammal együtt és hozzáláttunk a szerző munkához, hogy az első becsengetésre a megfelelő tanuló és pedagógus létszám, valamint a legszükségesebb tárgyi eszközök (bútorok, szertári anyagok) rendelkezésre álljanak.Az alapító induló vagyonként a Bem József út 2. szám alatti iskolaépületet hozzá kapcsolódó udvarral bocsátotta az iskola használatára és a gyülekezet áldozatkész munkával részlegesen felújította a visszakapott épületet.

Minden évben ahogy bővült a gyermeklétszám a felújítási munkálatokat megismételtük a ngyon rossz állapotban lévő Bem út 7. és Vörösmarty út 2. szám alatti iskolaépületben.Azóta is folyamatosan gondot   okoz  az állagmegóvás,karbantartás,felújítás.
Az önkormányzat határozata alapján a Ványai Ambrus Ált. Isk. taneszközöketés tantermi berendezéseket adott át a tanulói létszámnak megfelelően.Az első tanévben 64 gyermek 3 évfolyamon 5 pedagógus áldásos tevékenységével tanult.Legtöbben 180-an voltunk,jelenleg 112 a létszám.A református iskola sajátos küldetésének megfelelően célul tűzte ki,hogy a gyerekek igazi keresztyén hittel rendelkezzenek és a remény állandóan jelen legyen az életükben.Fontos,hogy érezzék napi cselekedeteik során Isten gondviselő szeretetét.

A kezdetektől- napjainkig néhány olyan tanévet is megéltünk, amikor a megmaradás is kétséges volt.A mindennapi nevelő-oktató munkánkat kissé elszigetelten,nem túl barátságos légkörben,gyakran szemben széllel kellett végeznünk.Mondhatjuk azt ,hog y missziós tevékenység a miénk.A légkör ami körülvesz bennünket csak foglalkozásszelídűlt az elmúlt két évtized alatt.Folytonos megújulásra,számtalan kreatív ötletre volt és van szükség ahhoz,hogy  a dévaványaiak lássák,hogy mi egészen mást,jobbat, maradandó értékeket kívánunk közvetíteni tanítványainknak.Ezt a fajta erőfeszítést a szülők 10-15 százaléka értette és értékelte.Azért munkálkodtunk teljes erőnkből 20 éven át,hogy az iskola megmaradjon és értékrendjében,szellemiségében reformátusnak maradjon meg,mert az gondoljuk,hogy nem jó dolog az,ha a minőséget,mennyiséggel pótoljuk.

Sajnos a településen évről-évre csökken a gyermeklétszám,a gazdasági megszorítások,a politika viharai közepette,egy kis iskola védtelenebb,kiszolgáltatottabb.Ezért miden tanévért hálát kell adni a midenhatónak,mert a felülről jövő segítség a legnagyobb reménytelenségben,mindig a legjobbkor jött.Igazi áldás számunkra,hogy az intézmény 11 évvel ezelőtt egyházkerületi fenntartásba került.Jó dolog egy nagy családhoz tartozni,ahol szeretettel,törődéssel vesznek körül bennünket.A fenntarthatóság miatti napi küzdelem és az alacsony  osztálylétszámokban rejlő pedagógiai szakmai lehetőség- ez a kettősség mindvégig jelen volt munkánk során.
A személyes odafigyelés,törődés ,egyéni foglalkozás csak kis létszámú osztályközösségben valósítható meg maradéktalanul.Jut idő a tehetséggondozás növekedésnek az előbbira, a lemaradók felzárkoztatására, és számtalan tanítási órán kivüli foglalkozásraSzép felemelő műsorokra,érdekes kirándulásokra sok-sok versenyeztetésre.Ezeket a tevékenységeket 13 pedagógus áldozatos munkával szabadidejében,sokszor erején felül,anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzi.Az ő töretlen kitartásuk,elkötelezettségük nélkül nem valósíthattuk volna meg céljainkat.

A mustármagnyi indulásnak és szerény növekedésnek az előbb említetteken kívül is vannak pozitív eredményei.A családias légkört gyakran fölemlegetik visszajáró diákjaink,akik a középiskolában 30-40 fős osztályokban tanulnak.Itt tudunk foglalkozni egyen-egyenként diákjaink lelkével is.Személyesen ismerünk minden gyermeket,sőt még a szülőket ,nagyszülőket,unokatestvéreket,rokonokat is.Ez pótolhatatlan érték a mai rohanó világunkban,ahol még a családtagok is levelezés útján értekeznek egymással.És ne feledkezzünk meg arról sem,hogy kicsiségün ellenére arányában  sok tehetséges  gyerek kerül ki az iskola padjaiból,akik az ország különböző neves főiskoláin,egyetemein tanulnak tovább;jogászként,orvosként,tanárként,informatikusként vagy éppen jó szakmunkásként végeztek ,vagy végeznek,és becsülettel helytállnak az életben.Ha számvetést készítünk,hogy honnan indultunk és hová jutottunk, akkor megállapíthatjuk,hogy voltak nehézségeink és örömteli perceink,sikereink és kudarcaink,sok feladatot elvégeztünk, de  bőven van még tennivaló.

Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik az iskolát szolgálatukkal segítették ,anyagilag támogatták,imádságban hordozták.Köszönettel és tisztelettel tartozunk a gyülekezetnek,a presbitériumnak, az alapítónak, a fenntartóknak,a pedagógusoknak,az iskola valamennyi dolgozójának és nem utolsó sorban azoknak a szülőknek akik bizalmukkal megtiszteltek bennünket és ránk bízták legféltettebb kincsüket. Az iskola az egyház veteményeskertje.Lelkünknek nagy megnyugvást ad ,higy szólhat Isten igéje az intézmény falai között, az itt tanuló gyermekek és valamennyiünk számára.

"Mindeddig megsegített minket az Úr"
                                           (1.Sám.7.12.)